Sikeres és boldog új évet kívánunk minden tagunknak és oldalunk látogatóinak

Békés boldog Karácsonyt kívánunk minden tagunknak és oldalunk látogatóinak

 Időszaki kiállítás nyílik 2014. december 18-án a veszprémi levéltár épületében a 70 éve megalakult “Puma” vadászezredről. A kiállítás anyaga márciusig látható itt.

Kositzky Attila nyugállományú altábornagy úr előadása  a balatonfüredi Vaszary Galériában (Balatonfüred, Honvéd utca 2-4.) az első világháború magyar pilótáiról.

Ezúton is jelezzük egyesületi tagjainknak, hogy éves gyűlésünket 2014. október 26-án délelőtt 11-től tartjuk Szolnokon a Repülőmúzeumban. Kérünk mindenki, hogy részvételi szándékát vagy távolmaradásának okát jelezze a közös email címen (roncskutatok@gmail.com)

Robbanóanyagok és roncsok a Balatonban

Tóth Ferenc írása

Azt mondják, a laikusok, hogy a Balaton tele van roncsokkal és robbanóanyagokkal. Ha hinni lehetne a különböző ismeretszintű műkedvelők kedvenc időtöltésének, és főleg lelkesedésüknek, akkor a tóban a roncsok miatt nem is férne el víz. Az hogy ez mennyire közelít a valósághoz, ismerni kell a történteket.

Az 1930-as években 4-5 repülőgép zuhant a vízbe, de ezeket kiemelték. A békésnek tűnő Balaton körül 1944-ben megváltozott a világ. Ekkor bombák, aknák, repülőgépek, hajók indultak el a halak birodalmába. Április 3-áról 4-ére virradó éjjel a hazafelé tartó angol 150. bombázó század egyik Wellinton X. típusú repülőgépe Budapest légterében megsérült. Az LN 858 jelzésű repülőgép a Balaton vizén kényszerleszállt. Pemberton őrmester a repülőgép fedélzetét nem tudta elhagyni. Ez volt az első háborús esemény a Balaton légterében. A további 4 fő fogságba esett. Április 23-án Balatonfenyves előtt csapódott a vízbe egy német kétmotoros repülőgép, május 29-én Balatonvilágos előtt közel a parthoz egy Heinkel 111 típusú repülőgép vízbe zuhant.

Június 16-án nagy légi harcot vívtak a Balaton déli partja felett az amerikai és magyar vadászrepülőgépek között. Ekkor a szántódi parton a vasútvonal mellett egy P-38 Lighting vadászrepülőgép zuhant le a nádasba. A gép pilótája Robert Carperter kiugrott a gépből és őt elfogták.

Július 2-án Magyarország légterében a háború alatti legnagyobb légiharcot vívták. Aznap három repülőgép esett a vízbe. Ebből kettő a Dunában egy a Balatonban süllyedt el. Beregszászi Sándor hadnagy toroklövést kapott és a honvédüdülő előtt 500méterre Balatonkenesénél kényszerleszállt a vízre. A mentésére sietők már nem tudtak rajta segíteni, a repülőgépben meghalt.

Július 30-án Bécs bombázásából hazatérő repülőgépeket német kétmotoros vadászrepülők (rombolók)támadták meg. Ezek közül „Miss Fortune” nevű B-24 Nemesvitánál lezuhant, a személyzet egy fő kivételével kiugrott.

Október 12-én, Csernyi Miklós Messerschmidt 109 repülőgépével Balatonlelle mellett az Irmapusztai halastóba kényszerleszállt. A repülőgép kettétört a pilóta megmenekült.

Október közepén Nánási Kálmán hadnagy Csopaknál a W-049 számú repülőgépével a nádasba kényszerleszállt, a pilóta életben maradt.

November 19–én Kenese előtt Waker hadnagy a 332 Group 4414448 gyári számú P 51 Mustang repülőgépével a vízbe zuhant

December elején a szovjet hadsereg átkelt a Dunán és közeledett a Balatonhoz. A közigazgatás megszűnik a jelentések, elmaradnak. A további események csak utólag, a háborús jelentésekből és kutatásokból ismertek

December 5-én a Balaton légterében eltűnt a 2Z+BR jelzésű Junkers 88 G 6 típusú repülőgép. A repülőgépről és személyzetéről semmi hír nem érkezett.

Pár nappal később december 11-én Lipfert főhadnagy 2000 méter magasan megtámadott egy szovjet Petjakov Pe-2 típusú felderítő repülőgépet. A repülőgép az üdülő felett a levegőben szétrobbant, részben a partra, részben a vízbe zuhant. A szovjet nyilvántartás szerint eltűnt Balatonkenese légterében. Egyes darabjait 1994-ben kiemelték.

Január és február hónapra is több repülőgép lezuhanásáról tesznek említést a visszaemlékezők, de pontos idejük és helyszínük azonosításra vár.

Március 23-án Mironov Nyikolaj Petrovics pilóta és Tyeszlenko Mihail Ivanovics fedélzeti lövész Alsóörsnél egy Il-2/3m géppel a nádasba zuhant. Ugyan ebben az időben fűzfői partok előtt egy szovjet Il-2/3m vízre szállt. A személyzet elhagyja a süllyedő repülőgépet, de a nehéz hajózó ruhában nem érik el a partot. A német légierők még áprilisban is Balaton feletti légi harcok eredményeként vízbe zuhant repülőgépekről tesznek megjegyzést.

December elején a közigazgatás megszűnt, viszont a jól nyomon követhető és dokumentált szárazföldi harcok már teljesebbé teszik a háborús eseményeket. A Duna védelmi vonaláról november közepén visszavonuló Magyar Királyi Folyamőrség Siófokra érkezik. A 35.M ”M”(megfigyelt) és 18. M ”É” érintő vízi aknákat a Balatonnál használják fel, a 16. M ”S”(sodor) aknákat tovább szállítják Győr Bécs dunai védelmi vonalra.

A Sión felhajózó AM 1 aknászmotorcsónak segítségével december 2-áig, majd polgári hajók felhasználásával 12-ig letelepítenek 110 db fenékhorgonyos úszóaknát. A szovjet dunai flottilla Balatonra jutó felhajózásának akadályozása érdekében a Sió csatornában elsüllyesztik a folyamőrség AM 1 hajóját, a Földművelésügyi Minisztérium FM 11, és a Balatoni hajózási vállalat 106 számú uszályát. Ezt követően a 2. és 3. folyamzászlóalj Tihany félsziget előterében Illey csoport néven vett rész a védelemben. Ekkor Tóth főtőrzshajómester írása szerint újabb aknákat telepítettek le. A visszaemlékezés szerint összesen 20 db „M” és 240 db „É” aknát telepítettek a vízbe.

A védelem kiépítésére indokolt volt, hiszen a felderítés adatai szerint a déli parton a 252. önálló úszó gépkocsizó zászlóalj volt védelemben, sőt december 8-ról 9-re virradó éjszaka egy szovjet rohamcsónak egység erőszakos harcfelderítést kísérelt meg Balatonon át, Siófokról Balatonfüred irányába. Ezt és a további partraszállási kísérletet a német, magyar hadihajós egységek heves tűzharcban visszaverték, amelyhez segítséget nyújtott a 101. számú és Botond nevű páncélvonat is. Az északi part védelmébe rendelték a felfegyverezett polgári hajók közül a HELKA, KELÉN, JÓKAI gőzhajókat, és a KOMP I és KOMP II átkelőhajókat. és a 912 sz. könnyű rohamcsónak egység 27 db rohamcsónakját.

A magyar II. hadtest január végén támadást kezdeményezett a Balaton jegén keresztül. A 26/III. zászlóalj Szántód előtti parton, a jégen szinte felmorzsolódik a kedvezőtlen jégviszonyok és az 57. hadsereg tűzcsapásai miatt. Másnap 21-én délelőtt új kísérletet tettek. Zamárdinál a nagy ködben belefutnak a szovjet szervezett tűzcsapásba. Ekkor alig jött vissza pár ember. A partra szállásokat tüzérségi harc készítette elő. A 959/8. mozsárágyús üteg 21 cm lövegei lőtték a déli partot. Decembertől márciusig a Balaton déli végénél tartós védelemre rendezkedtek be. A beálló hadműveleti szünet viszonylagos csendjét legfeljebb szórványos járőrtevékenység és kölcsönös tüzérségi tűz zaja verte fel. A Balaton északi végénél a part menti részek többször gazdát cseréltek.

Március végén ugyan ezen a részen rendkívül heves harcok dúlnak, és a front eltávolodik tótól.

A szovjet dunai flottillának nem fűződik érdeke a Balaton robbanóanyag mentesítéséhez, a magyar honvédség pedig nem tud elegendő tűzszerészt biztosítani a tó aknamentesítéséhez.

A Balatoni Hajózási RT saját felelősségére a vízből kiemelt hajókkal megkezdi a tó aknamentesítését. Az első évben csak a fontosabb hajóutak vonalában húztak láncot két hajó segítségével a tó fenekén. Majd a tél beálltával, a hajókkal történő aknamentesítést befejezték. A viharos erejű őszi szél (1945-46 év) ekkor több mint 30 aknát tépett le a horgonyáról és sodort át a déli partra. A nádasokba megakadt érintő aknák egy része felrobbant, a megfigyelt aknákat a helyszínen tartott csekély számú tűzszerész szerelte le. A 1944-45 évben, jégre helyezett taposó aknák víz alá kerültek, emiatt műszerek hiánya miatt csak bemondás alapján tudták azokat megkeresni. A 1946-ban a tavasz beköszöntével a Balatoni Hajózás gőz cölöpverő hajójával a nyílt vízbe került roncsok kiszedését folytatták. A víz alól kiemelt és télen üzemképessé tett hajókkal folytatták a mederfenék átkutatását. A kitűzés pontatlansága miatt több terület átvizsgálása elmaradt, vagy megismétlésre került. A háború alatt és az azt követő roncsemelések idején a legszigorúbb őrség felállítása mellett is a lakosság megszerezte az égből hullott értékeket. A hajók tekintetében ez a veszély kevésbé állt fenn, mert a tulajdonosok és lakosság érdeke (a hajózás és a munkahelyek (halászat) minél előbbi helyreállítása) azonos volt.

Ellentétben, a Dunában elsüllyedt hajókkal a berlini háromhatalmi értekezlet döntése alapján a Balatonban elsüllyedt állapotban levő és az eddig kiemelt hajókat nem kellett átadni a szovjet flottillának. A Balatonban elsüllyesztett hajók mind a kikötőökben álltak ezért a nyilvántartásokban szereplő hajók mind előkerültek. A tó medrében háborús eredetű hajóroncs nem található. A repülőgépek, és robbanó anyagok tekintetében már nem lehet pontos elszámolást készíteni. A Dunántúli légi harcok területi eloszlása szerint (a földi célok támadásánál elveszett repülőgépek figyelembevételével) 30-40 repülőgép zuhanhatott a vízbe. Ebből 20-25 helyszíne (mert látták, vagy kiállt vízből) ismert volt. 1944. november közepéig 8-10 repülőgép kiemelésére került sor. 1951-ig további 20-27 repülőgép (a darabokra zúzódott roncsok miatt darabszáma meghatározhatatlan) kiemelését végezték el. Majd 1964-2003 között újabb öt roncsot emeltek ki a víz alól. Jégre szaladt és beszakadt harckocsik története a legendák világába tartozik. Az adott időszak hőmérsékleti adatai szerint legfeljebb 24 cm (az is csak szélcsendes helyeken) jég keletkezhetett, amely nem tette lehetővé harckocsik jégen való közlekedését. Az utolsó 1999-ben történt repülőgép kiemelése után gomba módra elszaporodott a vízben maradt roncsok és robbanóanyagok veszélyére való figyelemfelhívás. Természetesen előtérbe helyezve a bejelentés tevő saját tapasztalataira való hivatkozást.

A roncskutatással foglakozó szervezetek és a honvédség egymástól független adatai viszont e bejelentések kiemelt jelentőségét nem támasztották alá.

A nem robbanó test sűrűbb területi eloszlása az időszakosan lényegesen lélekszám jelenlétének, a bombák sűrűbb területi eloszlása pedig a bombák vízbe esésének hatás csökkenésével magyarázhatók.

Tóth Ferenc

BÁDER ÁDÁM TÓTVÁZSONYI LAKOS VISSZAEMLÉKEZÉSE

1944-45 ESEMÉNYEIRE

Pálffy Sándor írása

Báder Ádám tótvázsonyi nyugdíjas számos II. világháborús esemény szemtanúja volt fiatalemberként, melyek mára már érdekes hely és hadtörténeti információk. Ezek első részéről 2005 tavaszán hangfelvételt készítettem, melyek írásos kivonatát olvashatja most az olvasó.

A visszaemlékezések értékét növeli, hogy Ádám bácsi a legtöbb esetben első kézből, korabeli szemtanúként elevenített föl eseményeket, pontos idő, név és helymeghatározásokkal.

A beszélgetés a Tótvázsony körül 1944-45-ben működő légvédelmi ütegek és a Veszprém-Tapolca műút északi oldalán települt egykori német tábori reptérrel kezdődött.

Tovább →

Az alábbiakban Pálffy Sándor egy korábbi kutatásának átdolgozott verzióját olvashatjátok, amelyből több eddig ismeretlen adatra fény derül.

1944.12.20.

Jó pár éve egy szép napos tavaszi hétvégén Szentkirályszabadja felé vezetett gyalogtúrám útvonala. A községtől nyugatra található Meggyes puszta déli oldalán haladtam el egy honvédségi radarállomás mellett. A földútról kissé letérve, a szántásban összegörbült szegecselt alumíniumdarabokat, és egy szétrobbant lőszerhüvelyeket találtam. Ekkor még nem foglalkoztam komolyabban repülőgéproncs-kutatással, de azért elgondolkodtattak a leletek. Akkor még a radarállomásról kihajított szemétnek, fém lőszeresládák maradványainak gondoltam a fellelt alumíniumdarabokat. A rajtuk lévő deformitásokat, pedig a mezőgazdasági művelést végző traktoroknak tulajdonítottam.

Tovább →