Robbanóanyagok és roncsok a Balatonban

Tóth Ferenc írása

 

 

Azt mondják, a laikusok, hogy a Balaton tele van roncsokkal és robbanóanyagokkal. Ha hinni lehetne a különböző ismeretszintű műkedvelők kedvenc időtöltésének, és főleg lelkesedésüknek, akkor a tóban a roncsok miatt nem is férne el víz. Az hogy ez mennyire közelít a valósághoz, ismerni kell a történteket.

 

Az 1930-as években 4-5 repülőgép zuhant a vízbe, de ezeket kiemelték. A békésnek tűnő Balaton körül 1944-ben megváltozott a világ. Ekkor bombák, aknák, repülőgépek, hajók indultak el a halak birodalmába. Április 3-áról 4-ére virradó éjjel a hazafelé tartó angol 150. bombázó század egyik Wellinton X. típusú repülőgépe Budapest légterében megsérült. Az LN 858 jelzésű repülőgép a Balaton vizén kényszerleszállt. Pemberton őrmester a repülőgép fedélzetét nem tudta elhagyni. Ez volt az első háborús esemény a Balaton légterében. A további 4 fő fogságba esett. Április 23-án Balatonfenyves előtt csapódott a vízbe egy német kétmotoros repülőgép, május 29-én Balatonvilágos előtt közel a parthoz egy Heinkel 111 típusú repülőgép vízbe zuhant.

Június 16-án nagy légi harcot vívtak a Balaton déli partja felett az amerikai és magyar vadászrepülőgépek között. Ekkor a szántódi parton a vasútvonal mellett egy P-38 Lighting vadászrepülőgép zuhant le a nádasba. A gép pilótája Robert Carperter kiugrott a gépből és őt elfogták.

Július 2-án Magyarország légterében a háború alatti legnagyobb légiharcot vívták. Aznap három repülőgép esett a vízbe. Ebből kettő a Dunában egy a Balatonban süllyedt el. Beregszászi Sándor hadnagy toroklövést kapott és a honvédüdülő előtt 500méterre Balatonkenesénél kényszerleszállt a vízre. A mentésére sietők már nem tudtak rajta segíteni, a repülőgépben meghalt.

Július 30-án Bécs bombázásából hazatérő repülőgépeket német kétmotoros vadászrepülők (rombolók)támadták meg. Ezek közül „Miss Fortune” nevű B-24 Nemesvitánál lezuhant, a személyzet egy fő kivételével kiugrott.

Október 12-én, Csernyi Miklós Messerschmidt 109 repülőgépével Balatonlelle mellett az Irmapusztai halastóba kényszerleszállt. A repülőgép kettétört a pilóta megmenekült.

Október közepén Nánási Kálmán hadnagy Csopaknál a W-049 számú repülőgépével a nádasba kényszerleszállt, a pilóta életben maradt.

November 19–én Kenese előtt Waker hadnagy a 332 Group 4414448 gyári számú P 51 Mustang repülőgépével a vízbe zuhant

December elején a szovjet hadsereg átkelt a Dunán és közeledett a Balatonhoz. A közigazgatás megszűnik a jelentések, elmaradnak. A további események csak utólag, a háborús jelentésekből és kutatásokból ismertek

December 5-én a Balaton légterében eltűnt a 2Z+BR jelzésű Junkers 88 G 6 típusú repülőgép. A repülőgépről és személyzetéről semmi hír nem érkezett.

Pár nappal később december 11-én Lipfert főhadnagy 2000 méter magasan megtámadott egy szovjet Petjakov Pe-2 típusú felderítő repülőgépet. A repülőgép az üdülő felett a levegőben szétrobbant, részben a partra, részben a vízbe zuhant. A szovjet nyilvántartás szerint eltűnt Balatonkenese légterében. Egyes darabjait 1994-ben kiemelték.

Január és február hónapra is több repülőgép lezuhanásáról tesznek említést a visszaemlékezők, de pontos idejük és helyszínük azonosításra vár.

Március 23-án Mironov Nyikolaj Petrovics pilóta és Tyeszlenko Mihail Ivanovics fedélzeti lövész Alsóörsnél egy Il-2/3m géppel a nádasba zuhant. Ugyan ebben az időben fűzfői partok előtt egy szovjet Il-2/3m vízre szállt. A személyzet elhagyja a süllyedő repülőgépet, de a nehéz hajózó ruhában nem érik el a partot. A német légierők még áprilisban is Balaton feletti légi harcok eredményeként vízbe zuhant repülőgépekről tesznek megjegyzést.

December elején a közigazgatás megszűnt, viszont a jól nyomon követhető és dokumentált szárazföldi harcok már teljesebbé teszik a háborús eseményeket. A Duna védelmi vonaláról november közepén visszavonuló Magyar Királyi Folyamőrség Siófokra érkezik. A 35.M ”M”(megfigyelt) és 18. M ”É” érintő vízi aknákat a Balatonnál használják fel, a 16. M ”S”(sodor) aknákat tovább szállítják Győr Bécs dunai védelmi vonalra.

A Sión felhajózó AM 1 aknászmotorcsónak segítségével december 2-áig, majd polgári hajók felhasználásával 12-ig letelepítenek 110 db fenékhorgonyos úszóaknát. A szovjet dunai flottilla Balatonra jutó felhajózásának akadályozása érdekében a Sió csatornában elsüllyesztik a folyamőrség AM 1 hajóját, a Földművelésügyi Minisztérium FM 11, és a Balatoni hajózási vállalat 106 számú uszályát. Ezt követően a 2. és 3. folyamzászlóalj Tihany félsziget előterében Illey csoport néven vett rész a védelemben. Ekkor Tóth főtőrzshajómester írása szerint újabb aknákat telepítettek le. A visszaemlékezés szerint összesen 20 db „M” és 240 db „É” aknát telepítettek a vízbe.

A védelem kiépítésére indokolt volt, hiszen a felderítés adatai szerint a déli parton a 252. önálló úszó gépkocsizó zászlóalj volt védelemben, sőt december 8-ról 9-re virradó éjszaka egy szovjet rohamcsónak egység erőszakos harcfelderítést kísérelt meg Balatonon át, Siófokról Balatonfüred irányába. Ezt és a további partraszállási kísérletet a német, magyar hadihajós egységek heves tűzharcban visszaverték, amelyhez segítséget nyújtott a 101. számú és Botond nevű páncélvonat is. Az északi part védelmébe rendelték a felfegyverezett polgári hajók közül a HELKA, KELÉN, JÓKAI gőzhajókat, és a KOMP I és KOMP II átkelőhajókat. és a 912 sz. könnyű rohamcsónak egység 27 db rohamcsónakját.

A magyar II. hadtest január végén támadást kezdeményezett a Balaton jegén keresztül. A 26/III. zászlóalj Szántód előtti parton, a jégen szinte felmorzsolódik a kedvezőtlen jégviszonyok és az 57. hadsereg tűzcsapásai miatt. Másnap 21-én délelőtt új kísérletet tettek. Zamárdinál a nagy ködben belefutnak a szovjet szervezett tűzcsapásba. Ekkor alig jött vissza pár ember. A partra szállásokat tüzérségi harc készítette elő. A 959/8. mozsárágyús üteg 21 cm lövegei lőtték a déli partot. Decembertől márciusig a Balaton déli végénél tartós védelemre rendezkedtek be. A beálló hadműveleti szünet viszonylagos csendjét legfeljebb szórványos járőrtevékenység és kölcsönös tüzérségi tűz zaja verte fel. A Balaton északi végénél a part menti részek többször gazdát cseréltek.

Március végén ugyan ezen a részen rendkívül heves harcok dúlnak, és a front eltávolodik tótól.

A szovjet dunai flottillának nem fűződik érdeke a Balaton robbanóanyag mentesítéséhez, a magyar honvédség pedig nem tud elegendő tűzszerészt biztosítani a tó aknamentesítéséhez.

A Balatoni Hajózási RT saját felelősségére a vízből kiemelt hajókkal megkezdi a tó aknamentesítését. Az első évben csak a fontosabb hajóutak vonalában húztak láncot két hajó segítségével a tó fenekén. Majd a tél beálltával, a hajókkal történő aknamentesítést befejezték. A viharos erejű őszi szél (1945-46 év) ekkor több mint 30 aknát tépett le a horgonyáról és sodort át a déli partra. A nádasokba megakadt érintő aknák egy része felrobbant, a megfigyelt aknákat a helyszínen tartott csekély számú tűzszerész szerelte le. A 1944-45 évben, jégre helyezett taposó aknák víz alá kerültek, emiatt műszerek hiánya miatt csak bemondás alapján tudták azokat megkeresni. A 1946-ban a tavasz beköszöntével a Balatoni Hajózás gőz cölöpverő hajójával a nyílt vízbe került roncsok kiszedését folytatták. A víz alól kiemelt és télen üzemképessé tett hajókkal folytatták a mederfenék átkutatását. A kitűzés pontatlansága miatt több terület átvizsgálása elmaradt, vagy megismétlésre került. A háború alatt és az azt követő roncsemelések idején a legszigorúbb őrség felállítása mellett is a lakosság megszerezte az égből hullott értékeket. A hajók tekintetében ez a veszély kevésbé állt fenn, mert a tulajdonosok és lakosság érdeke (a hajózás és a munkahelyek (halászat) minél előbbi helyreállítása) azonos volt.

Ellentétben, a Dunában elsüllyedt hajókkal a berlini háromhatalmi értekezlet döntése alapján a Balatonban elsüllyedt állapotban levő és az eddig kiemelt hajókat nem kellett átadni a szovjet flottillának. A Balatonban elsüllyesztett hajók mind a kikötőökben álltak ezért a nyilvántartásokban szereplő hajók mind előkerültek. A tó medrében háborús eredetű hajóroncs nem található. A repülőgépek, és robbanó anyagok tekintetében már nem lehet pontos elszámolást készíteni. A Dunántúli légi harcok területi eloszlása szerint (a földi célok támadásánál elveszett repülőgépek figyelembevételével) 30-40 repülőgép zuhanhatott a vízbe. Ebből 20-25 helyszíne (mert látták, vagy kiállt vízből) ismert volt. 1944. november közepéig 8-10 repülőgép kiemelésére került sor. 1951-ig további 20-27 repülőgép (a darabokra zúzódott roncsok miatt darabszáma meghatározhatatlan) kiemelését végezték el. Majd 1964-2003 között újabb öt roncsot emeltek ki a víz alól. Jégre szaladt és beszakadt harckocsik története a legendák világába tartozik. Az adott időszak hőmérsékleti adatai szerint legfeljebb 24 cm (az is csak szélcsendes helyeken) jég keletkezhetett, amely nem tette lehetővé harckocsik jégen való közlekedését. Az utolsó 1999-ben történt repülőgép kiemelése után gomba módra elszaporodott a vízben maradt roncsok és robbanóanyagok veszélyére való figyelemfelhívás. Természetesen előtérbe helyezve a bejelentés tevő saját tapasztalataira való hivatkozást.

A roncskutatással foglakozó szervezetek és a honvédség egymástól független adatai viszont e bejelentések kiemelt jelentőségét nem támasztották alá.

 

Bejelentett robbanóanyag megoszlása 2000 január 1 – 2003 szeptember 3 között

Típus

Magyarországon (db)

Balaton parton (db)

Balatonban (db)

Balatonban db/km2

Magyarországon db/km2

arányok

Nem robbanó test

752

4

9

0,02173

0,00806

0,37

Bomba

696

5

1

0,01010

0,00746

0,73

Akna

2140

1

4

0,0084

0,0232

2,76

Tüzérségi lövedék

20761

11

3

0,0232

0,25

10,75

Aknagránát

5084

1

2

0,005050

0,0555

11

Kézigránát

3963

7

9

0,02702

0,04347

1,6

Összesen

33396

29

28

0,1

0,3333

3,333

 

 

Repülőgép becsült adat

1600-2300

40-45

0,017

 

A nem robbanó test sűrűbb területi eloszlása az időszakosan lényegesen lélekszám jelenlétének, a bombák sűrűbb területi eloszlása pedig a bombák vízbe esésének hatás csökkenésével magyarázhatók.

 

Tóth Ferenc

 

 

 

Archívum