Az alábbi linkre kattintva a feltárásról készült videóanyagot tekinthetik meg.

Focke Wulf Fw-190 Ajka

A 2. világháború idején a Dunántúl súlyos harcok helyszíne volt, ahol a német és a magyar hadsereg harcait a német Luftwaffe és a Magyar Királyi Honvéd Légierő biztosította. A csatarepülők folyamatosan támadták az előre nyomuló szovjet csapatokat. Ezeken a bevetéseken a magyar és a német pilóták főleg alacsonyan repülve pusztították az ellenséget. A kis magasság miatt a csatarepülőgépek folyamatosan ki voltak szolgáltatva az ellenséges légvédelmi tűznek és a szovjet vadászgépek támadásainak. A Focke-Wulf 190 típusú vadászrepülőgép csatarepülő változata szükség esetén meg tudta védeni magát a szovjet vadászoktól, ha olyan képességű pilóták ültek a fülkében, mint például Róza János szakaszvezető, aki 8 ellenséges repülőgépet lőtt le a földi harcok támogatása közben.

1945. március 24-én elpártolt a szerencse a csatarepülőktől, mert a szovjet 611. Vadászrepülő Ezred pilótái Ajka környékén összecsaptak a bevetett FW 190 típusú repülőgépekkel, és a szovjet légierő négy ász pilóta összesen öt légi győzelmet jelentett. Ivan Vasziljevics Logvinyenko százados kettő, Mihali Fedorovics Baratov őrnagy, Ivan Ivanovics Szosnyikov százados és Alekszej Pavlovics Csurilin őrnagy pedig egy-egy FW 190 lelövését jelentette.

Ajka külterületén Varga László kutató azonosított egy helyszínt, ahol sok alumínium lemez darab feküdt a felszínen, majd értesítette Pálffy Sándort a Magyar Roncskutató Egyesület (MRE) alelnökét, aki elvégezte a roncs típusának beazonosítását. Ezután minden évben a mezőgazdasági munkák után terepbejárást tartottak, hogy minél több bizonyítékot gyűjtsenek össze. A detektoros felmérések során egyértelművé vált, hogy a termőrétegben jelentős mennyiségű fém van, melyek a mezőgazdasági munkát zavarják, ezért a terület tulajdonosa (Bakonyi és Társai Kft.) támogatta a roncsok kiemelését. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmailag indokoltnak tartotta a feltárást, melyhez a szükséges engedélyeket Magó Károly zászlós a Magyar Roncskutató Egyesület nevében szerezte be. A munkálatokat 2022. december elején kezdték el több szervezet támogatásával és együttműködésével. A feltárás régészeti módszerekkel zajlott, annak érdekében, hogy minden információt dokumentálni lehessen. Feltehetőleg a háború után a gép által ütött krátert betemették, hogy ne zavarja a terület művelését, és amit haszontalannak ítéltek a helyi lakosok, azokat bedobálták a gödörbe. A feltárás során minden roncs az eredeti helyén maradt, ügyelve arra, hogy rekonstruálni lehessen a gép becsapódásának körülményeit és betemetés idejének megfelelő állapotot. Ezzel láthatóvá vált a több évtizeddel ezelőtti események utolsó mozzanata, ami gazdag leletállománynak köszönhetően igen látványos és a különböző alkatrészek jól felismerhetőek (kormánylapok, szárny darabja, motortartóbak).

A roncs megtalálási helye és a Logvinyenko százados által jelentett egyik FW 190 lelövésének helyszíne egybe esik, így biztosra vehető, hogy a megtalált FW 190-est ő lőtte le. A levéltári kutatások során kiderült, hogy erre a területre nem jelentettek magyar veszteséget, és a német jelentésekben sincs nyoma a lelőtt repülőknek Logvinyenko százados győzelmének időpontjára. Azonban két nappal később, március 26-án négy FW 190F veszteséget jelentett Karmacs térségére a német 10. Csatrepülő Ezred. A négy gépből három nyomtalanul eltűnt. Helmut Frank őrmester és Rudolf Adel tizedes sorsáról azóta sincs információ. Valószínűleg a két német pilóta nem élte túl a repülőgépük lelövését és jelenleg is a gépük roncsai között alusszák örök álmukat. Az Ajka mellett megtalált roncs feltehetőleg a négy német gép egyike.

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a MRE együttműködésében feltárt leletek Szolnokra kerülnek először tisztításra, majd a későbbiekben kiállításra.

Ez a feltárás jó példája a katonai és civil szervezetek sikeres együttműködésének a hadtörténeti emlékek megőrzése és a hazai repüléstörténet eseményeinek kutatása érdekében. A fent említetteken felül a következő szervezetek és személyek vettek részt az együttműködésben:

Szilágyi Tibor kutató, MRE

Balassa Dániel technikai eszközök biztosítása

Fekete Fruzsina régész, Magyar Nemzeti Múzeum

Balatincz Anna régész

Papp Attila régész, Szent István Király Múzeum

Rétfalvi Teofil térinformatikus, Szent István Király Múzeum

Molnár Csaba régésztechnikus

Kaszás Zsolt kutató

Bodor tamás főtörzsőrmester

Gelencsér Imre kutató

Sütő Krisztián kutató