1. A repülőgép adatai:
- típusa: Halifax B/GR Mk. 2.srs.1a.
- gyártási helye és ideje: Samlesbury, Anglia (EE – English Electric gyártmány), 1943.
- állománya: Royal Air Force (RAF) 205. Bomber Group 334. Wing 1586. Flight, lengyel személyzettel üzemelt
- egyéni jelzése: JD-362
- festése: fekete, fölül zöld-barna
- lajstromjele: piros GR-E
2. Az esemény:
1944 augusztusában a repülőgép és személyzete 12. bevetésére indult. Feladatuk az volt, hogy Varsó belvárosába, a németek által szorongatott felkelőknek utánpótlást vigyenek. 1944. augusztus 26-án éjszaka, a Magyarország feletti átrepülés során az Újvidék környékére telepített 8/NJG.6. német éjszakaivadász-repülőalakulat Wilhelm Johnen nevű pilótája, Messerschmitt 110 G-4 típusú gépével megtámadta és lelőtte őket.
A repülőgép Bácsbokod határában csapódott a földbe. A korabeli csendőrségi és vármegyei jelentések így rögzítik az eseményt:
”„A Magyar Királyi Csendőrség jelenti: Bácsbokod (Bács–Bodrog megye) község határában 1 db 4 motoros angol gép lezuhant. A személyzet meghalt, elégett. A roncsok között találtak: 2 db személyi igazolványt, 2 db Európa térképet, 251 lírát.”
Bács-Bodrog megye főispánjának jelentése a Belügyminiszternek 1945. 11. 05. „Jelentem! Bácsbokod község határában Scháffer Mihály tanyájánál 1944. évi augusztus havában egy angol, vagy amerikai gyártmányú gépet légi harcban lelőttek. A gépben 6-7 személy lehetett, de pontosan megállapítható nem volt, mert a személyzet apró darabokra szakadt szét a robbanástól. A hullarészeket a község elöljárósága egy koporsóba zárva a köztemetőben temettette el. A személyzet személyazonossági iratait az ott állomásozó dr. Zöldi Márton SS alakulat parancsnoka vette magához. …””
3. A kutatás:
A Bajai Roncskutató Csoport a fent említett adatok alapján 2009 nyarán kezdte a kutatást a repülőgép után. A szemtanúk elbeszélése és korabeli térképek alapján sikerült az egykori Schäffer-tanya helyét beazonosítani. Többszöri terepbejárás és műszeres kutatás után a becsapódás lehetséges helyszínét is megtaláltuk. Kisebb kutatóárkok próba-ásásával szűkítettük a területet. Így sikerült kijelölnünk egy mélyebb, alaposabb feltárásra alkalmasnak látszó területet. Ennek feltárására 2009. október 27-én került sor. Munkánkat a helyi önkormányzat és az Aranykalász Mgtsz segítette: munkagépet biztosított számunkra. Az egész napos ásás során a gép számos alkatrésze előkerült a földből. Tömegével találtunk lőszereket, melyek az egykori rakományt képezték. Legértékesebb leleteink: a gép üzemanyagmérő-órájának számlapja, a személyzet egy tagjának RAF-feliratú állományjelzője, valamint több, a gyártó cég beütőkódjával ellátott alkatrészdarab.
Ezek a leletek csekélynek tűnhetnek, de a gép lezuhanásának körülményeit ismerve mégis jelentősnek számítanak. A német vadászpilóta jelentése szerint ugyanis már a levegőben több darabra szakadt a gép. Ispánovity József (1929) egykori szemtanú – aki akkor 16 éves levente volt – pedig elmondta, hogy őket vezényelték ki a lezuhant gép őrzésére. A gép és darabjai két napon keresztül égtek, emlékezete szerint több elgörbült géppisztolyt, fegyver- és roncsdarabot látott.A kutatást ezzel még nem tekintettük lezártnak, mert a főispáni jelentésnek ellent mondva több szemtanú is azt állította, hogy a „hullarészeket” nem gyűjtötték össze, és nem volt temetés sem. Ezt alátámasztja az is, hogy sem a polgári, sem az egyházi anyakönyvekben nem találtunk a temetésre vonatkozó bejegyzést. A szemtanúk állítása szerint a személyzet felismerhetetlenségig összeroncsolódott testrészeit a közeli vízelvezető árokba dobálták. Ezért a vízelvezető árok átvizsgálását is terveztük. Ez azonban a folyamatos extrém magas belvíz miatt egészen 2011 őszéig váratott magára. 2011. november 21-én a Magyar Roncskutató Egyesület, a MH 86. Szolnok Helikopterbázis és a Bajai Roncskutató Csoport tagjai közös társadalmi munkában kitakarították az elhanyagolt vízelvezető árkot a becsapódás központjától kijelölt 30-30 méteres területen.
A megtisztított területet 60 cm mélységben átvizsgáltuk, és feltételezésünket beigazolva a roncsdarabok mellett emberi maradványok is előkerültek. 18 darab emberi csonttöredék, a személyzet egyik tagjának bakancsa, egy zubbonygomb és a repülőgép gyári adattáblája is a leletek között volt.
Az emberi maradványok megtalálását a Bajai Rendőrkapitányságon bejelentettük, a helyszínelői intézkedés során az ügyeletes orvos megállapította, hogy 20 évnél idősebb emberi csontokról van szó. Emiatt a település jegyzője illetékes a csontok további sorsának intézésében, ami jelenleg folyamatban van.
4. A személyzet sorsa:
1946-ban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felkutatta a hazánk területén hősi halált halt angol és amerikai katonák lehetséges és ismert sírjait és halotti maradványait. Így kerültek a RAF kötelékében harcoló lengyel katonák is a Solymári Brit Katonai Temetőbe, ahol a 4. parcella B sor 1–7. sírjaiban nyugszanak „Kollektív” azonosítással.
Név szerint:
Radwan-Kuzelewski Jan 25 éves pilóta
Sorówka Kazimierz 25 éves bombacélzó
Kleniewski Stefan 31 éves navigátor
Walaszek Karol 20 éves rádiótávírász
Witkowski Leon 29 éves fedélzeti technikus
Ogrodnik Tadeusz 26 éves lövész
Jodis Edward 23 éves lövész