Páncélüvegtől az emléktábla avatásig

Közzétéve: 2015-02-24 | Szerkesztő: admin

A Tatai Helytörténeti Egyesület és az Endresz Csoport Komárom 2015.02.19-én emléktáblát avatott a 70 ÉVE HŐSI HALÁLT HALT SZEVERÉNYI KÁLMÁN emlékére Tatán a VaszaryJános Általános Iskolánál, amely 1944-45-ben helyt adott az épületben működő hadikórháznak, ahol a kényszerleszállást követően Kálmán életét vesztette. Az emléktábláig vezető út hosszú volt, és ez úton is szeretném megköszönni minden, az eseményekben és a szervezésben tevékenyen részt vevő ismeretlen és ismerős lelkiismeretes munkáját, amely révén a Szeverényi családdal együtt emlékezhettünk idén a 70. évforduló alkalmán. Közülük is kiemelném Laborc György Péter hadtörténeti gyűjtő ismerősömet, akinél a történet egy baráti beszélgetés alkalmával kezdődött a fiókból előkerülő páncélüveggel. Véletlen, vagy sem, ez idő tájt ismerkedtem össze a nagyszerű roncskutatós oldalon Szeverényi Ferenccel, Kálmán öccsének fiával és a történet innen személyes ismeretséggel folytatódott. Dinga László Györgynek, aki kisgyerekként játszott Kálmán gépének roncsán, majd sokáig őrizte az elbontott géproncs páncélüvegének darabját, mígnem Péter gyűjteményébe került. Az ő elmesélése alapján ismerhettem meg további részleteket a kényszerleszállásról. Adatai alapján az egykori 19-es számú hal nevelő tó Naszályi út menti csalitosában még találhattam néhány argus csődarabot és megismerkedhettem a helyi legendákkal a géproncs békés polgári felhasználásáról. Neki köszönhettem a Szeverényi családdal való személyes kapcsolatfelvételt Tatán még 2008 szeptemberében, habár ez idő tájt már rendszeresen leveleztem Ferenccel. Vendégül láthattuk a családot a polgármesteri hivatal egyik termében, körbevittük őket az egykori helyszíneken. Találkozásunkkor Kálmán gépének 1:48-as kicsinyített mását ajándékoztam István bácsinak. A 166488 gyári számú Bf-109 G6y-t a V3+91-et készítettem el, melyet halála napján is vezetett, ráadás meglepetést talán a keréken ülő figurával keltettem. A kicsiny figura Kálmánt mintázta, ahogyan 1943-ban Umanyban fehérre meszelt G2-es gépe kerekén is pózolt a kamerának. Sajnos a tábla avatás lehetőségét akkor keresztülhúzták a gazdasági válság teremtette szűkös pénzügyi lehetőségek. Azonban eleget tehettem a Szeverényi család meghívásának; amikor vendégül láttak Kecskeméten. Az ügyet végül Bálint Csaba ismerősöm, a Tatai Helytörténeti Egyesület titkára karolta fel. Ez úton is szeretném megköszönni és elismerni szervezői tevékenységét és elhivatottságát, amellyel mindezt felkarolta és az idő rövidsége ellenére sikerre vitte. Beszéde méltó keretet adott az eseménynek. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Punka György hadtörténésznek, egyesületünk tiszteletbeli tagjának, valamint Dr. B. Stenge Csaba hadtörténésznek munkáját, amelyek révén mélyebb elhivatottságot és szakmai ismereteket szerezhettem választott hobbim terén, a roncskutatásban. Nélkülük nem állt volna rendelkezésemre az az ismeretanyag, amelyek révén a Laborc György Péternél előkerült páncélüveget Szeverényi Kálmán hadnagyhoz kapcsolhattam. Nem indulhatott volna útjára a fenti események láncolata, amelynek végén ma, boldogan adhatom közre e rövid beszámolót erről a nagyszerű és régóta áhított eseményről.