Ilovszkojei expedíció
A magyar katona büszke lehet a múltjára! A dicső, hősies és a sokszor reménytelen körülmények közötti haditetteket soha sem szabad elfelejteni. A Don kanyar a 2. magyar hadsereg hősies és reménytelen harcának színhelye. Természetes és követendő példa, hogy megemlékezünk a halottakról, az ott elveszett egységekről, alegységekről. A szárazföldi csapatok katonái büszkeséggel gondolhatnak vissza elődeikre, akik 1943. január 12-én gyenge felszereléssel felvették a harcot a szovjet hadsereg elsöprő erejű támadása ellen. Minden évben megemlékezünk a doni katasztrófa áldozatairól, hőseiről, azonban a feledés homályába merült az ilovszkojei repülő katonák hőstette, melyet Vitéz Heszlényi József altábornagy a 2. magyar hadsereg IV. hadtestének parancsnoka így fogalmazott meg: „A magyar hadtörténelem e sötét napjaiban egyetlen messze fénylő reménysugár a maroknyi repülőkatona hősi kitartása.” 1943. januárja nem csak a szárazföldi, hanem a repülőcsapatoknál is súlyos veszteséggel zárult. Ezen veszteségek jelentős részét nem a légi harcok vagy repülő események okozták, hanem a földi harcok. A repülőtechnika majdnem fele elveszett, amikor elfoglalták a szovjet csapatok a magyar repülőtereket, sok repülőkatona halt meg a szovjetek ellen vívott harcok során. Ilovszkoje az a repülőtér volt, ahol a pilótáknak kellett biztosítania az áttört védelmi vonalakról visszavonuló katonákat. Helyt álltak a földi harcokban, pedig ehhez nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel és fegyverzettel. A repülőtér környéki harcokban halt hősi halált Csukás Kálmán vezérkari alezredes, a szolnoki vadászosztály parancsnoka. Ilovszkoje olyan jelentőségű emlékhely a repülő katonáknak, mint a Don kanyar a szárazföldieknek.
Ilovszkoje jelentősségét növeli, hogy itt szolgált és halt repülő halált Vitéz Nagybányai Horthy István tartalékos főhadnagy, aki a szolnoki vadászrepülő osztály pilótája volt. Az idén lesz 70 éve, hogy 1942. augusztus 20-án 5 óra 7 perckor lezuhant az ilovszkojei repülőtéren.
Az oroszországi hadszínterek kutatása napjainkban a hagyományőrzés része. A nagy szárazföldi harcok helyszínein sok magyar kutatócsoport és küldöttség járt már. Azonban az ilovszokojei repülőtér helyszínén még nem kutatott senki.
Ilovszkoje hősei:
1942. július 1-én települt ki a keleti frontra a szolnoki 1. Vadászrepülő osztály Csukás Kálmán vk. őrnagy vezetésével.
1943. január 12-én a szovjet csapatok áttörték a magyar védvonalakat.
1943. január 15-én Csukás Kálmán vk. alezredest a keleti fronton harcoló 2. Repülődandár vezérkarfőnökének nevezték ki. Ezen a napon a 4. német légiflotta parancsnoka Ilovszkojét védőkörletté nyilvánította. 750 repülőkatona védte a repülőteret. Az 5/2. és a 2/1. vadász, valamint az 1. szállító üzemi századok, a törzsszázad, továbbá repülő híradós, légvédelmi tüzér, árkász katonákból állt. Január 16-án elkezdődött a repülőtér kiürítése, az üzemképes gépek átrepültek Urazovóba. Az elvonuló német katonák felrobbantották az épületeket és a légvédelmi lövegeket, melyekre nagy szükség lett volna a későbbi harcok során.
1943. január 17-én kivonták a frontvonalból a VII. Hadtestet, ezért Fráter ezredes a repülődandár parancsnoka kérte, hogy a repülő alakulatokat is vonják ki, mert már nem a repülőtér védelme a feladatuk, hanem a hadsereg visszavonulásának biztosítása, melyre nincsenek kiképezve. Mivel váltó erők nem érkeztek a repülők maradtak Ilovszkojén, melyet már három oldalról közrefogtak a szovjet csapatok. Ekkor kb. 4000 fegyvertelen visszavonuló honvéd, 1000 sebesült és sok fegyvertelen katona volt a repülőtéren.
1943. január 18-án a szovjet csapatok elfoglalták Podszerednye községet, mely a visszavonulás irányában volt, ezzel bekerítették Ilovszkojét. Heppes százados kiüríttette a repülőteret és Ilovszkojéban vonták össze a magyar erőket. Csukás alezredes úgy döntött, hogy 18 órakor kitörnek a gyűrűből. 400 katona nyugati irányban a bugyonniji úton keresztül indít támadást a 2/1. üzemi század pedig kitört Podszerednye irányában támad. A kitörés időpontja előtt néhány perccel visszavonásra került a kitörési parancs, de két alegység nem értesült róla. A 2/1. század és rövid harc után kijutott a bekerítésből, a másik alegységet visszaszorítják a szovjet csapatok.
1943. január 19-én hajnalban Ilovszkojére érkezett az ossztrogozsszki bekerítésből kitört 26. „Westfalen” német hadosztály. 13 órakor elkezdődött az újabb kitörési kísérlet, mely során Csukás alezredes eltűnt, ezért Heppes százados vette át a parancsnokságot. A kitörésben a magyar támadó csoport széles félkörben közelítette meg a Podszerednyét. A podszerednyei templomtoronyból irányították a kitörő magyar katonákra a tüzet, ezért légvédelmi tüzéreink szétlőtték a templomtornyot. A kitörés a falu előtt 250 méterre megakadt. Egy 20 és egy 40 mm-es löveget küldtek a Podszerednye előtti híd biztosítására. A szovjetek folyamatosan tűz alatt tartották hidat és a mellette lévő útkereszteződést, ezért ezt a két löveget állították a kitörés oszlopának élére, mely eljutott a kereszteződésig. Innen azonban csak kevesen jutottak tovább, az oszlop nagy része elakadt a hófúvásban és visszatért Ilovszkojére. Már sötétedett,amikor egy 10 fős csoport elindult Csukás megkeresésére. A szovjetek világító lövedékekkel és géppuskával vaktában lövöldöztek, majd a magyar csoport mintegy 300 m-re a hídtól aknatűzbe került és visszatért Ilovszokjére.
1943. január 21-én hajnalban a német csapatok elfoglalták Podszerednye községet, ezzel megnyílt a kitörési útvonal. Ekkor találták meg Csukás holttestét, aki az útkereszteződés környékén halt meg. Mellén keresztül volt kötve a dandár zászlaja.
1943. január 22-én az utóvédként Ilovszkojén maradt részleg elhagyta a repülőteret, majd eljutott Bugyonníjba.
1943. január 23-án az ilovszkojei csoport megérkezett Harkovba. Az 5/2. és a 2/1. üzemi századokat a németek folyamatosan utóvédharcokra hagyták vissza. A magyar repülőkatonák tisztességel, bátran helytálltak a földi harcokban, melyhez nem rendelkeztek a megfelelő fegyverzettel és kiképzéssel.
1943. január 24-én 12 órakor a magyar csapatok kiváltak az arcvonalból. Ilovszkoje védőinél csak az Urasovónál bekerített szárazföldi csapatok tudtak tovább kitartani. Ők voltak az utolsók a Donnál.
Az expedíció céljai:
- Az ilovszkojei repülőtér teljes felmérése
- Horthy főhadnagy lezuhanási helyének detektoros kimérése
- A hősi halált halt repülőkatonák emlékére koszorú elhelyezése az ilovszokjei repülőtér helyén
- Pánczél Imre hadnagy sírjának felkutatása az alekszejevkai temetőben. Koszorú elhelyezése a sírra.
- Kitörés emléktúra, mely végig követi az 1943. januári eseményeket és helyszíneket.
Útvonal: Ilova (Ilovszkoje) – Podszerednye – Biryuch (Bugyonnij) – Starij Oszkol – Harkov
- Táborimise az ilovszkojei repülőtéren és a kitörés fordulópontján, Podszerednyén
Az expedíció tagjai:
Magó Károly zászlós, az expedíció vezetője (MH 86. Helikopter Bázis kutatója)
Valter János főtörzsőrmester (MH 86. Helikopter Bázis kutatója)
Kálinger Roland őrnagy (MH 86. Helikopter Bázis tábori lelkésze)
Légrády Lajos (Magyar Roncskutató Egyesület elnöke)
Punka György (Magyar Roncskutató Egyesület repüléstörténésze)
Galambos Gábor (Magyar Roncskutató Egyesület kutatója)
Az expedíció időpontja:
2012. augusztus 13 – 2012. augusztus 23.
Javaslat: A hagyományőrzés keretein belül Ilovszkoje legyen a repülő katonák földi harcának emlékhelye.