Egy német Ju-52 m3 története
1943 január 2-át írjuk, az SE+UW rádiókódot viselő német Ju-52 m3 típusú szállítógép magyar terület felett igyekszik északi irányba úti célja felé. Sosem ér oda.
Az általában a terepen kezdődő kutatást most nem várt adatközlés előzte meg. Laborc György Péter ismerősöm helytörténeti anyagai közül 3 fényképet helyezett elém. Egy hegyoldalban meredek szögben megállapodott Junkers mosolygott felém a képekről. A teljes pilótafülke törzsborítás hiányzott és láthatóan leszakadt mindhárom motor.
A rádió hívójel és a sárga hadműveleti csík jól kivehető, érdekes az E betű alakja, mintha az F sablonja lenne csak kiegészítve
Beszélgetésünk a képek eredetére is kitért, mondhatni önmagában ez is kalandos és vadregényes. A Vértestolna határában pórul járt gép roncsainál a helybeliek fotózkodtak, ekkor készült a néhány fényképből álló sorozat. A többségében svábok lakta településen a háborút követően nem volt ildomos semmilyen náci relikviát megőrizni, így a képek hosszú évtizedekig egy család porosodó fotóanyagai közé kerültek. Péter barátom végül családi és baráti kapcsolatokon keresztül jutott a képekhez.
Ekkor a kényszerleszállás dátuma még mindkettőnk előtt ismeretlen volt.
Nosza irány a terep. A jó őszi időjárást kihasználva még 2007 október első hetében a Vértestolna közeli erdőszélre mentem.
A helyszín madártávlatból
Az erdőszélre vezető út a présházak között
Rövid útbaigazítást is kaptam, így csak az erdőszélen felállított vadrácson kellett átküzdenem magam. A pontos helyszín megtalálása egyszerűbb volt, mint gondoltam, ugyanis néhány száz méter gyaloglás után két éktelenül nagy gödör hívta fel magára a figyelmet.
Kis detektorommal megbizonyosodhattam hogy valóban az, aminek látszott. Az előkerülő apró motor és felni töredékek mutatták, hogy innen csak felfelé a hegy oldalába vezethet utam. A kemény hegymászást végül egy hihetetlen furcsa látvány törte meg. Egy kisebb sziklapárkányon egy a közelben bányászott vörös márvány anyagú kereszt kontúrjára lettem figyelmes.
Szinte hihetetlen, hogy az óriási géptörzs megállapodott ezen a kis sziklapárkányon. Ennek hiányában minden bizonnyal a fedélzeten tartózkodók kivétel nélkül életüket veszítik.
A másik meglepetés a kereszten látható felirat volt, mely német és magyar nyelven tudatta az eseményt és időpontját is! Olyan érzés volt, hogy csak végig kell mennem a kipöttyözött úton és a végén ott lesz minden. Az avar között megcsillanó plexi és alumínium töredékek maradtak mementói a 64 évvel ez előtt történt eseményeknek. A kereszt mellett talán egy méterre érdekes darab akadt a kezembe. Otthon tisztítást követően némi segítséget igénybe véve sikerült egy pipa tetejeként azonosítani.
A sérüléseiből és korrodáltságából, na meg a korra jellemző megjelenéséből valószínűsíthető, hogy a pilóták valamelyike szívhatta utoljára. Egyébként a területen semmilyen más eredetű tárgy nem volt fellelhető, szemét nem zavarta a kutatást.
A megfakult feliratú gyönyörű szívet magába foglaló emlékkereszt
(a terep meredeksége talán így jól érzékelhető)
A szívben németül, alatta magyarul olvasható a bevésett felirat
A dátum ismeretében tatabányai lakosú kutatóként a Vértes és Gerecse domborzati és időjárási viszontagságait ismerve nem volt túl nehéz elképzelnem mi történhetett. A területre jellemző hóviharok, rossz látás és gyakori köd alacsonyra kényszeríttette a pilótákat. Majd az előttük tornyosuló hegyet meglátva igyekeztek átemelni rajta a leterhelt gépet. A sebesség folyamatosan csökkent és a hegygerincen átjutva a fák magasságában repülhettek. Majd a jobb oldali kerék és motorgondola szakadt le elsőként, másodpercekkel utána a középső, vagy a jobb motor. Ennek nyomai a hegygerincen végigkövethetőek voltak mind apró maradványok, mind a nagy, széles tömeg vájta járatokban.
A harmadik motornak fent nyomát nem találtam (és egyenlőre lent sem), feltételezem, hogy az a géptörzs megállapodásakor szakadhatott le, vagy valahol még odafent lehet?
A gép a hiányzó orr résszel, a kabinban helybeli lakosok fotózkodnak
Érdekes az eltérő E betű forma a rádió hívójelben a gép jobb és bal oldala között, sőt itt mintha sárgával festették volna fel
A finom havazás felülről lepte be a gépet, nem volt a területre oly jellemző ÉNY-i szél.
A személyzetről egyelőre annyi ismeretes, hogy a pilóta és másodpilóta vesztette életét a baleset során, az emlékkeresztet pedig a navigátor állítatta bajtársai emlékére, ő megúszta a balesetet egy sebhellyel a homlokán. (létezik még 1-2 kép, amin egy kopja fa látható a mai kereszt helyén valamikor a háború után, mellette az egyik pilóta ülés, egy csűrő lap darabja látható). Becze Csaba ígérte, hogy kapcsolatain keresztül kideríti a személyzet tagjainak nevét, és az egységet ahová a gép tartozott. Ju-52-ről szóló monográfiákban ide vonatkozó adatot még nem találtam.
A helyszín megközelítése Vértestolnáról pirossal jelölve
Katona József (MRE tag)