Szovjet IL-2 M3 Sturmovik csatarepülőgép lezuhanási helyének meghatározása Szentkirályszabadján
1944.12.20.
Jó pár éve egy szép napos tavaszi hétvégén Szentkirályszabadja felé vezetett gyalogtúrám útvonala. A községtől nyugatra található Meggyes-puszta déli oldalán érdeklődve haladtam el egy honvédségi radarállomás mellett. A földútról kissé letérve, a szántásban összegörbült szegecselt alumíniumdarabokat és egy szétrobbant lőszerhüvelyt találtam.
Ekkor még nem foglalkoztam túl aktívan repülőgéproncs-kutatással, de azért elgondolkodtattak a leletek. Akkor még a radarállomásról kihajított szemétnek, fém lőszeresládák maradványainak gondoltam a fellelt alumíniumdarabokat. A rajtuk lévő deformitásokat pedig a mezőgazdasági művelést végző traktoroknak tulajdonítottam.
Eltelt egy-két év, és már-már elfeledtem a rejtélyes fémdarabkákat. Míg 2000-ben megpróbáltam az egyre gyarapodó ismereteim segítségével összeállítani a hozzáférhető szakirodalomból a Veszprém megyei 1944-45-ös még beazonosítható repülőgép-lezuhanási helyszíneket. Ekkor figyeltem fel Veress D. Csaba: A balatoni csata c. kötetére, ami minden hadtörténet iránt érdeklődő számára alapmű. Ebben olvashatjuk a Margit-vonal áttörése (1944.dec.20-25) c. fejezetben: „…A szovjet csata-és vadászrepülőgép kötelékek délelőtt 08-11 óra között egymást követő hullámokban bombázták, és lőtték a Várpalota, Berhida és Veszprém körzetében lévő utakat. A támadó szovjet kötelékek ellen harcba vetették a jutasi repülőtérről a magyar 101/1. és német 53/2. vadászrepülő osztályok kötelékeit. A légi harcok során a magyar vadászok (Szentgyörgyi Dezső zászlós ) lelőttek egy szovjet IL-2-es csatarepülőgépet, amely Szentkirályszabadjától délkeletre, a Berektó dűlőben zuhant le, és kétfőnyi személyzetével együtt felrobbant.1
A lezuhanás helyszíne mérőpálcával megjelölve
A csatarepülőgép a 3. Ukrán front sávjában tevékenykedő 17. légi hadseregnek alárendelt (pk.: V.A. Szugyec marsall ) 10. gárda csatarepülő hadtest, 306. csatarepülő hadosztályának 951. csatarepülő ezredébe (SAP) tartozott. (pk.:A.J. Kobelev. őrnagy)2
A helyszín precíz megjelölése okán nem tűnt nehéz feladatnak a becsapódás pontos helyének felkeresése. Ebből a célból a faluban több idős helyi lakost meghallgattam a repülőgép 1944. december 20-ai pusztulásáról.
Meglepve tapasztaltam, hogy a falutól DK-i irányban-mint ahogy a Balatoni csata c. kötetben olvashatjuk- senki nem emlékszik repülőgép-lezuhanásra, valamint semmiféle Berektó dűlőre.
Ezzel ellentétben Szentkirályszabadjától DNy-ra az esemény akkori szemtanúi felelevenítették egy szovjet „vadászgép” becsapódását az 1944. dec. 20-ai időpontban, Meggyes-puszta körzetében. Amikor pedig a könyvben megjelölt Berektó (ill. Berektavi) dűlő felől érdeklődtem, azt szintén a községtől délnyugatra, ugyancsak Meggyes-puszta térségében jelölték meg.
Ezt követően jutottam hozzá Veress D. Csaba Szentkirályszabadja évszázadai c. kötetéhez, ebben pedig ezt olvashatjuk:” …..a szovjet repülőgép a községtől DNy-ra (!) a Pósa-domb keleti oldalán, a Berektói-dűlőben , a Mészáros-féle földön lezuhant, miközben a földre csapódáskor egy-a gépben maradt –bomba felrobbant. A gép kétfőnyi személyzete meghalt. Adataik ismeretlenek, csak személyleírásuk ismert (a halotti anyakönyvből): az egyik 30 év körüli, vöröses szőke hajú, beretvált, hosszas arcú kék szemű, magas, szikár termetű férfi volt (ő volt a pilóta); a másik (a fedélzeti lövész) 16 év körüli, vöröses szőke hajú, beretvált, kerek arcú, kék szemű alacsony, zömök fiatalember ……”3
Nos tehát akkor DK vagy DNy ?
A helyszín – kérésemre – térképen történő lokalizálásakor három személy is a Szentkirályszabadjától DNy-ra található Meggyes-pusztától kissé délkeletre található fenyves erdőcske déli oldalát jelölte meg.4
Pontosan ott, ahol én korábban a honvédségi radarállomás szomszédságában felleltem a deformált alumínium lemezeket.
Ugyanitt található az a régebben vízzel borított mély fekvésű terület, amit Berektói-dűlőnek neveztek a falu lakosai.5 A második kötetben szereplő megjelölés, az adatközlők információi, és a dűlőnevek behatárolása után felvetődött bennem a kérdés, hogy az általam évekkel ezelőtt talált ismeretlen fémmaradványok az idősek által elbeszélt, és a helytörténeti monográfiában is megemlített szovjet repülőgépből származhatnak?
Elhatároztam, hogy amint lehetőségem nyílik rá, újból felkeresem a helyszínt, és megpróbálok további bizonyítékokat keresni a szántás felszínén.
A területre kiérkezvén szerencsémre éppen egy mélyszántás utáni időszakot sikerült kifognom, úgyhogy jóval több maradvány hevert a föld felszínén, mint első odaérkezésemkor.
A begyűjtött leletek: szegecselt deformált alumíniumdarabok kék és zöld festéssel, fekete cirill betűs bakelit töredékek, plexitöredékek, 7.62 mm-es szovjet Mosin-Nagant lőszerek szétrobbant lőszerhüvelyei, 23 mm-es VY géppuskahevederek, barna bakelit töredékek stb.
Történész barátommal rövid eszmecsere után- a fellelt roncsmaradványok, amik immár tárgyi bizonyítékok, és az adatközlő szemtanúk visszaemlékezéseinek tükrében -bizonyítottnak találtuk, hogy egy szovjet harcirepülőgép lezuhanásának pontos helyszínét találtam meg, tulajdonképpen már évekkel ezelőtt.
Véleményem szerint Vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós által lelőtt szovjet IL-2 M3 típusú csatarepülőgép nem Szentkirályszabadjától délkeletre (Vörösberény felé) zuhant le, hanem attól délnyugatra Meggyes-puszta délkeleti körzetében. Mint ahogy az 1998-ban kiadott Szentkirályszabadja évszázadai c. kötetben már helyesen olvashatjuk.
Azt kevéssé tartom valószínűnek, hogy két egyforma típusú, egyazon időpontban, ugyanolyan körülmények között lezuhant IL-2-es Sturmovikkal állunk szemben Szentkirályszabadja körzetében.
Miután a ködös, párás időben a sérült csatarepülőgép lezuhant, az ütközés ereje a pilótát és a lövészt kirepítette a gépből. Így az elsőként helyszínre érkezők könnyen hozzáfértek ruházatukhoz, személyes tárgyaikhoz, csizmáikhoz, melyeket szinte azonnal eltulajdonítottak.6
Egyes értesülések szerint a helyszínre érkező német katonák egyike lőtte agyon a személyzet valamelyik még élő tagját.7
A repülőgép további sorsa: A becsapódás okozta nagy krátert 1945 után a szovjetek állítólag átvizsgálták, „felásták” és a nagyobb épségben maradt repülőgép-alkatrészeket elszállították.
Talán ezzel magyarázható, hogy más robbanással járó repülőgép-katasztrófákhoz viszonyítva aránylag kevés és apró leletanyag árulkodik a 60 évvel ezelőtt történtekről.
Írásommal szerettem volna egy már nagyrészt ismert repülőesemény történetét pontosítani, emlékezni vitéz Szentgyörgyi Dezső, Magyarország legeredményesebb vadászpilótájának egyik Veszprémhez közeli győzelmére.
Ugyanakkor fontosnak tartottam felidézni két fiatal hősi halált halt szovjet repülős emlékét, akik parancsra, kötelességük teljesítése közben áldozták fiatal életüket , és csapódtak repülőgépükkel több száz km-es sebességgel a szentkirályszabadjai határ földjébe.
A lezuhant IL-2-essel kapcsolatos kutatások során derült fény a háború embertelenségének újabb bizonyítékára, melyet fontosnak tartok lejegyezni. 1945. 03. 23-án a Meggyes-pusztát elfoglaló szovjet előőrsök az egyik gazdasági épületben négy német és két magyar katonát fogtak el. Vagy a kimerültségtől elaludtak, vagy más okból szakadtak el alakulatuktól. Ruháiktól megfosztva a közelben ásott harckocsiállás egyikének szélére állították őket, majd kivégezték valamennyit. Az esemény elbeszélője 12 éves kislányként szemtanúja volt a szörnyűségnek. A legyilkolt katonák 60 év múltán is jelöletlen gödörben pihennek. Földi maradványok felkutatása a végtisztesség megadása céljából nehézkes, mert a helyszínre új gazdasági épületeket emeltek a későbbiekben.5
Pálffy Sándor
MRE kutató
2005
Források:
1.Veress D. Csaba: A balatoni csata (II. átdolgozott bővített kiadás) Bp, 2000. 49.oldal
2. Horváth Gábor repüléstörténet kutató közlése
3. Veress D. Csaba: Szentkirályszabadja évszázadai. Veszprém, 1998. 283., 286. oldal
4. Velegi László (szül: 1928, Szentkirályszabadja) Szentkirályszabadja, Hétvezér u.1. szóbeli közlése (Szentkirályszabadja 2000)
5. Balogh Józsefné (szül:1933, Szentkirályszabadja) Szentkirályszabadja, Petőfi S.u.
szóbeli közlése (Szentkirályszabadja 2000)
6. Hangodi László történész szóbeli közlése (Tapolcai Városi Könyvtár és Múzeum) (Vp.2005.)
7. Tóth Ferenc repüléstörténet-kutató közlése (Bp. 2005)