Lezuhant Szovjet harcirepülő Berhida – Kiskovácsiban

2000 februárjában adatgyűjtést végeztem Berhida Kiskovácsi nevű részén, az 1945. 01. 18.-ai Konrád 3. fedőnevű német ellentámadásról. Ennek célja, Budapest déli irányú felmentése volt. Berhida K-i, D-K-i térségében a német 3. SS Totenkopf páncélos hadosztály órák alatt elsöpörte a szovjet 1.gárda-megerődített körlet és a 135. lövészhadtest 252. lövészhadosztályának 1944 decemberében kiépített állásait.1
A támadással egy időben a légi harctevékenység is megélénkült. Az 1945. 01. 18.-i események felelevenítésében néhai Balai József helybeli lakos volt a segítségemre. A szárazföldi erők harcainak, csapatmozgásainak felidézésén kívül, kitért egy szovjet harci repülőgép lezuhanására is.
Ez a harci repülőgép a szovjet 3 Ukrán Fronthoz tartozó 4. gárda hadsereg sávjában tevékenykedő , 17. légi hadsereghez tartozhatott, ezen belül a 10.SAK-ba csatarepülő-hadtestbe, a 136. SAD-ba csatarepülő-hadosztályba, annak is a 715-ös SAP-jába, csatarepülő ezredébe,2 és a felvonuló német harckocsizó, és páncélgránátos egységeket támadta. A katasztrófa Berhida DK-i térségében az egykori Lakat major és a vasút által közbezárt tereprészen, a vasút K-i oldalán történt, 1945 01.18.-án, du. fél kettő körűl. (1.kép)

Kép_01
A helyszín az ellentámadásra induló német SS alakulatok, (3. SS Totenkopf páncélos hadosztály, „Bradel” harccsoport, stb.) védelmi vonala volt. Itt futóárkokat, géppuskafészkeket alakítottak ki, és „Nebelwerfer” rakéta- sorozatvetőket helyeztek el. A szovjet csatagép típusát csak a szemtanuk elbeszélése, valamint a szántás felszínén található csekély repülőgép maradvány alapján lehet behatárolni. (2. 3.kép)

Kép_02

Kép_03

 

 

A helybeli idősek egytörzsű, egyszárnyú, (monoplán) roncsot láttak, szinte azonnal a becsapódás után.
Egyöntetű vélemény volt, hogy a pilóta a zárt kabinban arccal a műszerfalra borulva holtan feküdt. A hátsó lövész, aki nyitott kabinban helyezkedett el, menetiránynak háttal, úgyszintén szörnyethalt. Előtte egy félkör alakú plexi szélvédő volt látható. Józsi bácsi odaérkezésekor a németek a lövész géppuskáját eldöntötték, az összezúzott testeket pedig kiemelték, és épp az ejtőernyőjüket és a jelzőpisztoly patronjait nézegették. A szovjet repülősök öltözete: sötét bőrruha, báránybőr bélesű bőrsapka, és fatalpú(!) csizma volt.
Mivel a repülőgép orral kelet felé, meredek szögben, az egyik német lövészárokba fúródott, az orr rész nem volt látható. Így, hogy a motor soros vagy csillag elrendezésű volt-e, egyelőre kérdés marad. A hátsó vezérsík, és a szürkésbarna festésű törzs egy része a becsapódáskor leszakadt, és több méterrel távolabb a szántóföld felszínén hevert. A törzs oldalán, és a hátsó vezérsíkon az orosz felségjelzés, a vörös csillag tisztán látható volt. Érdekes momentumként említhetjük meg a gép szárnyait, ami a visszaemlékezések szerint felül bőr borítású volt, alul pedig „páncélozottnak” tűnt.
A katasztrófa színhelyét könnyen lokalizáltuk, mivel Józsi bácsi azt kézségesen megmutatta, és modern kori beépítettség sem akadályozott. A szántóföld felszínén szinte azonnal gyűjthettünk -minden kétséget kizáróan- repülőgép maradványokat. A folyamatos művelés miatt, csak tenyérnyi nagyságú darabokat találtunk, de ennek ellenére mégis reménykedtünk abban, hogy információt kaphatunk a harcigép típusát illetően. (4. kép.)

Kép_04

 

A rendelkezésre álló adatok tükrében valószínűsíthetjük, hogy Iljusin IL-2 M3, (Sturmovik) típusú lehetett az elpusztult csatarepülőgép.
Valószínűsíthetően, a csatarepülőgépet ért végzetes találat a német vonalaktól Ny-ra lévő domb élen elhelyezett német Flak 18-as légvédelmi üteg 88 mm-es ágyúiból érkezett.
A személyzetet a németek kifosztották, és volt aki a pilóta véres bőrsapkáját is képes volt felvenni. A holttestek napokig temetetlenül hevertek a helyszínen, és talán az egyik közeli lövészárok vált rögtönzött sírhelyükké.
Az elhagyott roncsot szokás szerint szétdarabolták, persze miután a fedélzeti műszereket a környékbeli gyerekek „elmentették”.

Véleményem szerint bizonyos, hogy nagyobb repülőgép darabok is maradtak a becsapódási kráterben, mivel annak idején az orr részt egyszerűbb lehetett betemetni a lövészárokban, mint nagy földmunkával a felszínre hozni. Ezt viszont egy alaposabb kutató, feltáró munka igazolhatná, ami teljes bizonyossággal tisztázhatná a típus körüli ellentmondásokat is.

Kép_05

 

Kép_06

 

Kép_07

Pálffy Sándor

Források:
1 :Veress D. Csaba: A balatoni csata 87-90.o.(Militaria)
2: Horváth Gábor repüléstörténet kutató meghatározása 2008
3: Haditechnika 1996/1 61.o.(MH Haditechnikai Int.)
7.kép: forrás: Horváth Gábor 2008

Archívum