Egy hős életének lezárása
2012. február 19-én, 67 évvel a halála után az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a HM Hadisírgondozó Iroda szervezésében örök nyugalomra helyezték Horváth György hadnagyot.
Horváth Györgyöt 1943. december 6-án avatták hadnaggyá a kassai repülőakadémián. 1944. január elsején vonult be első alakulatához, az 5/1. vadászrepülő századhoz Mátyásföldre. Mivel a hazánknak jól képzett vadászpilótákra volt szüksége, rövid időn belül elvezényelték a börgöndi Me 109-es típusátképző tanfolyamra. A sikeres vizsgák után a keleti frontra vezényelték a 102/2. vadászrepülő századhoz. Végig harcolta a Szovjetunió feletti légi csatákat, majd a szovjet csapatok térnyerése miatt, a haza védelmében harcolt. 1945. januárjától a 102. Vadászrepülő Osztályt beolvasztották a honi légvédelembe, ezért 101/7. századhoz került beosztásba. Két La-5 elleni légi győzelmet aratott. Az elsőt 1944. december 14-én Balatonfőkajárnál, a másodikat 1945. január 6-án szerezte Székesfehérvár környékén, amikor összecsaptak egy szovjet kötelékkel. Az utolsó bevetés 1945. február 19-én kezdődött. Búcs környékén csaptak össze a 179. Gárda Vadászrepülő Ezred La-7-es vadászrepülőgépeivel. A bátor harcban valószínűleg ő győzte le a híres szovjet ászt, Nyikloáj Szergejevics Jegorov gárda főhadnagyot, de az utolsó győzelmét már nem tudta jelenteni, mert Mihail Ivanovics Csurnyjaev hadnagy találatai nyomán lángoló gépében hősi halált halt. A légiharc forgatagában századtársai nem tudták jelenteni, hogy mi történt vele. Mivel repülőgépe a frontvonalaknál zuhant le, a pilóta felkutatására akkor nem volt lehetőség, ezért eltűntként tartották nyilván. Elkezdődött a család számára a sok évtizedes várakozás. Várták, hogy hátha hírt kapnak az eltűnt gyermekről, testvérről.
2009. október 25-én a Szlovák Köztársaság területén fekvő Búcs község mellett egy Messerschmitt-109-es vadászrepülőgép roncsainak feltárása során a Magyar Királyi Honvéd Légierőben rendszeresített hadnagyi váll-lapok kerültek elő, ezért 2009. november 16. és 19. között a szlovák roncskutatókkal közösen az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a Magyar Roncskutató Egyesület kutatói exhumálták az ismeretlen magyar pilóta nyughelyét. A feltárás során előkerült a textilből készült pilótajelvény, az aranysas, mely a magyar katonai repülés egyik legfontosabb szimbóluma.
Hagyományőrző tisztelgés
A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma, a HM Hadisírgondozó Osztály, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, valamint repülős veteránok és civilek közösen intézkedtek arról, hogy a pilóta Magyarországra kerülhessen. A pilóta földi maradványait szállító katonai helikopter 2010. október elsején szállt le az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis repülőterére. Szolnokon olyan híres pilóták szolgálták a hazájukat, mint Pánczél Imre hadnagy, a második világháború első magyar ásza, vagy Szentgyörgyi Dezső zászlós, a legeredményesebb magyar vadászpilóta és Magyarország kormányzó helyettese, vitéz Nagybányai Horthy István tartalékos főhadnagy, vadászrepülő pilóta.
Díszőrség
Lamos Imre dandártábornok és Kiss Róbert ezredes
A hozzátartózók középen Horváth hadnagy húga
Horváth hadnagy sírja
Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis hagyományőrző munkájának eredményeként 2005-ben sikerült exhumálni Abony határában Bejczy József százados földi maradványait, Richard K. Malloy főhadnagy lezuhanási helyét felkutatni. Az alakulat kutatói 16 repülőgép feltárásában vettek részt.
Magó Károly
Fotók:Légrády Lajos