Hallottam egy történetet 9 halott német katonáról, akik Békésen haltak hősi halált. Nyomozni kezdtem az ügyben, de sajnos senki sem tudott segíteni. Viszont a kutatásom során említettek egy orosz gépet, ami a város közelében zuhant le. Több Békés megyei kollégával is sikerült megismerkednem és beszélgetéseink során nekik is említettem ezt a történetet. Így szinte azonnal megfogalmazódott az igény egy közös kutatásra. Legalább személyesen is megismerhet mindenki mindenkit.
Így pár napja meglátogattuk Ferenczi urat, aki Békésen helytörténettel és bélyegek valamint régi pénzek gyűjtésével foglalkozik. A bácsi érkezésünk előtt beszélgetett pár ismerősével, hogy pontos információval tudjon nekünk szolgálni. Szívélyesen fogadott és leültünk beszélgetni….
1944 október hatodika volt. A magyar és német katonák Békésen keresztül vonultak Mezőberénybe. A vasútállomásról már mindent elvittek, amit csak tudtak. A város amolyan „zsákutca” volt a vasúthálózatban, így itt több raktár volt. A katonák már lassan elvonultak, csak az utóvéd maradt hátra , amikor 10 óra 15 perc körül két szovjet repülőgép érkezett. „Olyan kis bombákat dobtak ezek, mintha kosárból öntötték volna.” De rövidesen egy német gép is érkezett. Magasról csapott le az oroszokra és az egyiket el is találta. Mire az kigyulladt és egy híd mellé zuhant le. A német és a másik orosz gép egymással harcolva lassan eltávolodtak a várostól. Később hallotta a bácsi, hogy a másik orosz repülő is lezuhant pár kilométerre északkeleti irányba.
Természetesen a gyerekek amint lehetett megnézték a roncsot. Mélyen a földbe fúródott és a farok résznél egy orosz halott csüngött. A halottakat a lakosság csak napok múlva temette el a gép mellé. Egy kis fejfát is állítottak. Később az elhunytakat a városi temetőbe szállították.
A repülő csata után nem sokkal megérkeztek a kozákok. „…kucsmás emberek voltak, olyan kicsi lovon jöttek, hogy majdnem leért a lábuk.” A német-magyar utóvéd még harcolt velük egy darabig.
Miután meghallgattuk a történetet, elmentünk megnézni a lezuhanás helyét. Ma már egy családi ház és annak kertje áll azon a területen. Lassan 61 év elteltével nyomát sem látni a lezuhanásnak.
A lezuhanás helyszíne napjainkban
Innen egy másik idős bácsihoz mentünk aki még ma is őrzi a lezuhant repülőgépnek egy darabját. A kerítés mellé volt támasztva az alu darab, hogy „ne mászkáljon be idegen kutya.” Amikor a német gép lőni kezdte a szovjetet, akkor szakadt ki belőle ez a darab. A ház tetejére esett.
Megnéztük a lemezt és gondosan lefényképeztük. A helyszínen nem tudtunk biztosat mondani. Se típus szám, se más jelölés. Égett festéknek, csak nyomát találtuk. Viszont jó , mondhatom eredeti állapotában sikerült rátalálni a lemezre. Senki nem állt neki szétszeletelni, hajtogatni…..
A fényképezés után abban maradtunk, hogy majd otthon, orosz gépekről készült fotókról megpróbáljuk beazonosítani a típust.
A darabot a helyszínen hagytuk és elindultunk a helyi temetőbe. Hátha majd a halottak száma segít….
A repülőszemélyzet sírjaA sírt gondozottan találtuk. Még friss virág is volt rajta. A felirat a következő volt:
„Hősi szovjet halottak:
Kulagin V.L. Hadnagy 1907-1944
Naumenko I.D. Gárdista 1923-1944
Sztyepán és Filipovics repülősök
7 ismeretlen hősi halott”
Elgondolkoztunk. Valóban csak két repülős volt a gépen? Hiszen a repülő mélyen a földbe csapódott. Elképzelhető, hogy a halottakat csak a föld felszínén szedték össze és a fülkében maradtakat nem ásták ki, mert akkor a gép többi részét is kiszedhették volna. Az viszont a földben maradt.
A darab beazonosításában csak az segítene, ha egy szovjet veszteséglistából kikeresnénk, hogy Békés környékén 1944 október 6-án 10 és 11 óra közt milyen gépeket vesztettek.
A szükséges adatokat Horváth Gábor kutató küldte meg Kanadából. Idézet a leveléből:
„Megvannak az 1944 október 6-i békési szovjet veszteségek, de csak 1 név stimmel, az is csak részben: nem Sztepan, hanem Sztepanov. A többi mind más, így kérdéses a felirat hitelessége. (Lehet, hogy a sérült iratok nem voltak jól kivehetők, így hibás nevek kerültek az emlékműre.)
Elnézést, én a többi nevet néztem, de feltehetően csak 2 repülős neve szerepel az emlékművön, a többi halott a szárazföldi csapatokhoz tartozott. Ezek alapján a Békésnél a híd mellé 1944 október 06-án lezuhant Il-2-es hősi halált halt személyzete:
мл.л-т Степанов Андрей Иванович pilóta (+) – (Andrej Ivanovics Sztepanov alhdgy. (+) – Сталинская обл., Славянский р-н, с. Рай-Александровка (1923-1944.10.06.)
és
мл.с-т Филиппов Николай Федорович (+) – (Nyikolaj Fjodorovics Filippov tizedes (+) légilövész – Тамбовская обл., Рассказовский р-н, д. Салмановка (1926-1944.10.06.) volt.
Gépük az 5. LHDS., 568. csatarepülő-ezred (SAP) vesztesége volt, amely egységet később, 1944 október 27-én átneveztek 187. GvSAP-ra, s már így vett részt Budapest ezt követő ostromában.
Remélem ez segít. Üdv Gábor”
2009 áprilisában ismét Békésen jártunk és sikerült beszélgetnünk egy idősebb úrral,aki részt vett a szerencsétlenül járt repülőszemélyzet exhumálásában.
Elmondása szerint :
“A repülőszemélyzet 1958-ig a repülőgép roncsában nyugodott. Exhumálásukkor testük részben épségben került elő, a repülőgépből kiszivárgó olaj megőrizte azokat míg más testrészeik elporladtak. Felszerelési tárgyaik is részben jó állapotban maradtak meg. Egyikük önvédelmi fegyverét a helyi rendőrség udvarán ki is próbálták. Személyes irataikból kiderült, hogy a két katona nemcsak a katonai szolgálat alatt, de már gyerekkoruk óta ismerhették egymást, mivel lakcímük egy utcába szólt. A roncs mélyen feküdt, a földbe fúródva. A munka veszélyes volt, mivel a gépen rengeteg nagyméretű lőszert találtak.
Katonai tiszteletadással temették őket végső nyughelyükre, a békési Rózsa temetőbe. Egyikük Édesanyja is jelen lehetett a temetésen.”
A kutató csapat tagjai voltak:
Domokos Ferenc (MRE tag)
Gyevi-Nagy László
Kiss József (Historikus)
Wittmann Attila (MRE tag)